Kisgyermekkori prevenció

Gyermekkori fogszabályzás

 

Gyermekkorban még ki tudjuk használni az állcsontok és a fogak növekedését, így a korrekcióhoz általában elegendő a kivehető készülék, s viszonylag rövid időn belül helyreállítható a nemkívánatos eltérés. Később a fogváltás után, a maradandó fogaknál állandó készüléket érdemes használni.

MOSOLYOGJUNK BÁTRAN!- MA MÁR AZ ÉLETKOR NEM SZAB HATÁRT A FOGSZABÁLYOZÓ KEZELÉSNEK!

A fogszabályozási beavatkozás során az állcsontban a fogakat elmozdítjuk és beállítjuk az állcsontok egymáshoz való optimális viszonyát. Ezt minél fiatalabb korban kezdjük, annál sikeresebb lesz a kezelés és stabilabb az elért eredmény.

Gyermekkorban a növekedés időszakában még viszonylag egyszerűbb készülékekkel irányíthatjuk a fogív és az állcsontok helyes fejlődését, illetve a fogak előtörését.

Felnőtt korban a megfelelő fogmozgatásokhoz és az állcsontok viszonyának beállításához már fix, felragasztott készülékek szükségesek, sőt néha sebészi beavatkozásra is szükség lehet.

A páciensek számára egyénre szabott kezelési terv készül, amely megmutatja, hogyan lehet a rágóapparátus egységét az esztétikai és funkcionális szempontoknak megfelelve helyreállítani. Ennek alapján lehet kiválasztani a szükséges készüléket, illetve készülékeket és fel lehet mérni a kezelés várható hosszát.

A porcelán fix készülékek és az ún. lingvál (nyelv felől felragasztott) készülékek nagyon esztétikusak a mindennapi életbe tökéletesen beilleszthető fogszabályozást tesznek lehetővé.
A kezelés során természetesen szükség van a páciens 100%-os együttműködésére, hogy az eredmény a legkedvezőbb lehessen és a fogszabályozás során esetleg felmerülő mellékhatások és kellemetlenségek a legcsekélyebbek legyenek.

Mikor kezdődjön a fogszabályozás?

Korai fogszabályozásra már négyéves kisgyermekkorban is sor kerülhet. Az ebben a korban fellépő kifejezett állcsonteltérések (pl.: nyitottharapás) gyors korrigálásával elkerülhető, hogy az állcsontok rossz irányba fejlődjenek, illetve megelőzhetjük a későbbi, bonyolultabb kezeléseket.

Tehát a kisgyermekeket kb. négy éves kor körül – annak ellenére is, ha gyönyörűek a tejfogai – már érdemes elvinni egy fogszabályozási konzultációra.

A kezelések nagy része gyermekkorban kezdődik, nyolc-tíz éves kor körül a vegyesfogazat idején, amikor még tejfogak de már maradófogak is vannak. A még növekedésben lévő állcsontok, fogívek, fogak a célirányosan megtervezett készülékekkel befolyásolhatóak, és fejlődésük még könnyebben irányítható. Minél korábban kezdődik a kezelés, annál biztosabban elérjük a kívánt eredményt, kevésbé megterhelő a beavatkozás, elkerülhetjük a foghúzásokat és stabilabb lesz a kialakult esztétikai, funkcionális végeredmény.

Felnőttkorban is tudjuk a fogakat mozgatni, de akkor a növekedés már befejeződött, ezért nincs módunk annak kedvező befolyásolására. Intenzívebb kezelést kell alkalmazni, és erre már csak a rögzített készülékek képesek. A fogak elmozdításához tehát felragasztott készülékre és foghúzásra lehet szükség, az állcsontok nem megfelelő viszonyának beállítása pedig sebészi beavatkozást igényelhet. Tehát már mások a lehetőségek, mint gyermekkorban, de lehet fogszabályozni, az életkor ennek ma már nem szabhat határt. Bárkinek – ha nincs fogszuvasodása, íny- vagy szájbetegsége és megfelelően ápolja fogait – elvégezhető a fogszabályozó beavatkozás.

Mennyi ideig tart a fogszabályozó kezelés?

Az, hogy a kezelés meddig tart és mikor lehet a készüléket eltávolítani, a páciensek legelső kérdéseinek egyike. A kezelés addig tart, amíg a kitűzött funkcionális és esztétikai célokat el nem értük. Ennek ideje függ az életkortól, az elváltozás milyenségétől, a szervezet reagálásától és persze az elérni kívánt eredménytől. Általában el lehet mondani, hogy a rögzített készülékes kezelések két évig tartanak. A növekedést befolyásoló kivehető készülékeket általában a növekedés befejeztéig kell használni, vagy fel lehet váltani az eredményt stabilizáló és még a finombeállítást is elvégző rögzített készülékkel. Ilyen, ún. kétfázisú kezelések akár négy, öt évet is igénybe vehetnek.

Fogszabályozás menete

Az első találkozáskor a rendelőben általában egy ismerkedő beszélgetés történik, mely során a páciens elmondja, hogy mi az, ami őt zavarja, min szeretne változtatni, az orvos pedig megosztja vele az első benyomásait. A megfelelő diagnosztikus értékű információk birtokában készülhet el a pontos kezelés terv. Ehhez a következőkre van szükség: röntgenfelvételek, lenyomatok és állkapocs-izületi vizsgálat.
Az röntgenfelvételek (panoráma- és teleröntgen) alapján részletes információkat nyerhetünk az állcsontok, a koponyacsontok, és a fogak alakjáról, méretéről, állapotáról. A lenyomatok alapján gipszminták készülnek, amelyek a szájviszonyok háromdimenziós képét adják vissza. Az állkapocs-izületi vizsgálat során pedig tájékozódhatunk annak funkciójáról, esetleges helytelen mozgásáról.
A diagnózis és a kezelési terv ismeretében a páciens eldöntheti, hogy vállalja-e a fogszabályozást. A mai mindennapi életben az esztétikus, felragasztott készülékek alig észrevehetőek, ezek talán megkönnyítik a döntést, főleg ha felnőtt korban kerül sor a fogszabályozásra.
A készülék átadása vagy felragasztása után meghatározott időközönként, általában 2-4 hetente kell a rendelőben megjelenni, hogy az orvos az ellenőrzést és az aktiválást elvégezhesse.
Az aktív kezelés végén, amikor a rágóapparátus harmonikus illeszkedése már létrejött és az esztétikai és funkcionális elvárások is teljesültek, a készülék eltávolítható. Ezzel még nincs vége a kezelésnek, mert az elért eredmény fenntartására további 1-2 évig még ún. retenciós (helyfenntartó) készüléket kell viselnie a páciensnek. A kötelező ellenőrzések ritkulnak, már csak 3-4 havonta kell megjelenni a rendelőben.

A készülékek típusai

A legegyszerűbb a készülékeket a szerint csoportosítani, hogy a szájból eltávolítható e vagy sem. Így megkülönböztetünk kivehető és felragasztott, fix készülékeket.

A kivehető fogszabályozókat általában gyermekkorban használjuk a fogak döntésére és/vagy az állcsontnövekedés irányítására. Ezeket általában csak éjszaka kell viselni. A gyermekek nagyon könnyen hozzászoknak a kis készülékekhez, amiknek színét is kiválaszthatják, sőt akár matricákat is kérhetnek bele. Ilyen, viszonylag egyszerűbb készülékeket használunk az aktív kezelés befejezése után helyfenntartóként a stabilitás érdekében.

A rögzített készülékek már bonyolultabb fogelmozdulásokat is képesek elvégezni, a fogakat nem döntik, hanem testesen mozdítják el.

Ezek három részből állnak:

- brackett (brekett) vagy zár: ezeket a fogakra ragasztjuk, készülhetnek fémből, vagy porcelánból a kedvezőbb esztétika érdekében.
- ív: ez fut végig a fogak mentén a zárakban és ennek segítségével mozgathatók a fogak. Lehet fémszínű, vagy teflonnal bevont, fehér.
- gumi: ez pedig a zárakhoz rögzíti az ívet. Lehet átlátszó, vagy akár színes is.
- „szökcse”: ez is a zárakhoz rögzíti az ívet, csak fémből készül.

A felragasztott készülékek kerülhetnek a fogak belső felszínére - lingvál technika, így teljesen láthatatlanok viszont beszédzavart okozhatnak, mert erősen beszűkítik a nyelv mozgásterét és nehéz megszokni őket.

Invisalign módszer: kivehető készülékek speciális típusa. Ennek során sok műanyag, átlátszó sín készül, amelyek mindegyike egy kis fogelmozdítást tesz lehetővé. Rendszeresen cserélni, és egész nap hordani kell őket. A hátrányuk, hogy nem lehet minden típusú elváltozást kezelni velük.

Gyakran alkalmazunk kétfázisú kezelést gyermekkorban, amikor a fejlődő állcsontok növekedését és az egyszerűbb fogelmozdításokat kivehető készülékkel irányítjuk, majd rögzített készülékekkel fejezzük be a kezelést.

A páciens feladata

Fogszabályozó készülékkel rendelkező pácienseknek nem elég, hogy a számukra megfelelő rendelőt és szakorvost kiválasztották, egyet értettek a fogorvos által írt kezelési tervvel, a fogszabályozás egész ideje alatt szorosan együtt kell működniük orvosukkal:
- meg kell jelenniük az előírt időpontokon.
- a kezelési tervben szereplő esetleges járulékos fogszabályozó elemeket rendeltetésszerűen kell használniuk.
- a készüléküket és a fogazatukat megfelelően kell ápolniuk.
- és el kell fogadniuk -főleg a rögzített fogszabályozóknál előforduló- átmeneti kellemetlenségeket.

A készülék ellenőrzése, átállítása általában 2-4 hetente történik. Csak így biztosítható, hogy a páciens számára megtervezett célt a legrövidebb idő alatt a legkevesebb mellékhatás fellépésével érhessük el.
A legoptimálisabb eredményhez gyakran szükség van a páciens személyes közreműködésére is és otthon járulékos fogszabályozó elemeket kell használnia. Ilyen például a Head-gear (Zablaív) vagy a rögzített készüléknél használatos gumihúzások a két fogsor közé akasztott gumikarikákkal. Természetesen, ha ez a segítség elmarad, az eredmény is hiányt szenved.

A kivehető készülékek tisztítása egyszerű. Legalább naponta egyszer fogkefével át kell pucolni majd szárazra törölve - amikor a páciens nem használja - a tárolódobozba eltenni.

Hetente egyszer az intenzívebb tisztítás érdekében javasolt a tisztító-pezsgőtabletta használata. A készülékek csak nyugalomban, pl: tévénézés, olvasás illetve pihenés-alvás közben lehet használni a sérülések lekerülése végett, a páciens és a készülék érdekében is.

A rögzített készülékek tisztítása együtt jár a fogazat tisztításával. A helyes szájápolás feltétele illetve előfeltétele a fogszabályozó kezelésnek. Csak tökéletes szájhigiéniával rendelkező páciensek kaphatnak rögzített készüléket, a gyulladt ínnyel körülvett fogon nem ragad a ragasztó, illetve a gyulladt íny állapota a kezelés során tovább súlyosbodhat.

Pontosan emiatt, ha valakinek a kezelés során szájápolásai problémái vannak, megszakítható a kezelése.

A megfelelő szájhigiénia fenntartása érdekében javasolt hogy a páciensek a kezelés folyamán 3 havonta jelenjenek meg szájhigiéniás kezelésen. Az otthoni szájápoláshoz speciális fogkefék, fogselymek és fogköztisztítók állnak rendelkezésre. Az esztétikus készüléket viselőknek sokkal jobban oda kell figyelniük a fogmosásra, mert a porcelán bracketteken és a teflonozott íveken jobban tapad az ételmaradék. A porcelán készülékes kezeléshez ragaszkodóknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a porcelán alapanyagú brackettek és a teflonnal bevont ívek között sokkal nagyobb a súrlódás, mintha fémből készültek volna, így hosszabb kezelésre számíthatnak.
A tisztításhoz is kapcsolódik az étkezési szokások átalakítása, ebből a szempontból a „ragacsos” ételek fogyasztása kerülendő, főleg ha nincs mód az étkezés után azonnal fogat mosni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a fogszabályozótól nem romlik a fog, csak ha nincs rendesen tisztítva. Ilyenkor van mód az ínygyulladás és szuvasodás kialakulására.

A kezelés veszélyei, mellékhatások

A szakorvosnak a megfelelő diagnózis felállítása után kell a kezelés menetét megtervezni, hogy az a legrövidebb idő alatt a legkevesebb mellékhatás mellett vezessen eredményre. Ezért is fontos a rendszeres ellenőrzés és a páciens együttműködése.

A kivehető készülékek nem sok kényelmetlenséggel járnak. A kezelés elején rövid ideig átmenetileg fokozottabb a nyáltermelés, de a készüléket egy-két nap alatt megszokják a páciensek. Néha feltörhetik a műanyag részek az ínyt, de ezen a kezelőorvos könnyedén segít, és a készülék ismét kényelmes lesz.
A rögzített készülékek több kényelmetlenséggel járnak. Felragasztás után kifejezett kellemetlenségekkel kell számolni: a fogak külső felszínére ragasztott brackettek irritálják a száj belső felszínét, sőt ki is dörzsölhetik azt. Amíg a szájnyálkahártya hozzá nem szokik a „vastagabb” fogakhoz, addig egy speciális viasszal lehet a kiálló zavaró részeket lefedni. A fogak ráharapásra fokozottan érzékennyé válnak, ez is hamar megszűnik, de a kezelés folyamán többször előfordulhat, főleg az aktiválásokat követően.
A felragasztott elemek leeshetnek, ha a ragasztó elenged, ez irritálhatja a páciens száját, és a készülék sem dolgozik helyesen, ekkor vissza kell menni a kezelőorvoshoz, aki kijavítja a hibát. A páciensek úgy érezhetik, hogy hangképzésük nem a régi, ez a szokatlan szájtartásból ered, de nem valós probléma és szintén átmeneti. A lingvális (nyelv felőli) készülékeknél a beszédkorlátozottság már valós, hosszabb ideig fennálló probléma a nyelv terének beszűkülése és állandó irritációja miatt.

Mégis néha számolni kell a kezeléssel együtt járó kellemetlenségekkel:

- A kezelés során a fogak fájhatnak, az evés-rágás nehezített lehet.
- A fogakra ragasztott fogszabályozó nem okoz fogszavasudást, viszont az étel jobban rátapadhat, így sokkal alaposabb szájhigiénét kell fenntartani. Ennek elmulasztása esetén ínygyulladás alakulhat ki, ami akár a fogak tartó csontra is ráterjedhet, veszélyeztetve így a fog stabilitását.
- A fogak gyökerének csúcsi része felszívódhat. Ez az elváltozás csak röntgenen látható, panaszt nem okoz.
- Az íny visszahúzódhat, átmeneti fognyaki-érzékenységet okozva. Az érzékenység a kezelés végeztével elmúlik, az ínyvisszahúzódás pedig korrigálható.
- Ha foghúzáskor kialakult rés záródása után a fogak közötti háromszögletű területet esetleg nem tölti ki íny, ez utólag korrigálható.
- A kezelés során az állkapocsizület –még ha nem is ez a cél-új helyzetbe kerülhet. Ha ehhez az izület nem tud alkalmazkodni, akkor kattogás, esetleg fájdalom léphet fel, ami csak egy újabb kezeléssel korrigálható.
- A páciensek által legkevésbé tolerálható esemény, ha visszaalakul a kiindulási helyzet, ám ez csak akkor fordul elő, ha a páciens nem működik együtt a kezelőorvossal, és nem hordja rendszeresen a számára előírt készüléket (pl. a felragasztott készülék után a helyfenntartót).