|
MOSOLYOGJUNK BÁTRAN!- MA MÁR AZ ÉLETKOR NEM SZAB HATÁRT A
FOGSZABÁLYOZÓ KEZELÉSNEK!
A fogszabályozási beavatkozás során az állcsontban a fogakat
elmozdítjuk és beállítjuk az állcsontok egymáshoz való optimális
viszonyát. Ezt minél fiatalabb korban kezdjük, annál sikeresebb lesz
a kezelés és stabilabb az elért eredmény.
Gyermekkorban a növekedés időszakában még viszonylag egyszerűbb
készülékekkel irányíthatjuk a fogív és az állcsontok helyes
fejlődését, illetve a fogak előtörését.
Felnőtt
korban a megfelelő fogmozgatásokhoz és az állcsontok viszonyának
beállításához már fix, felragasztott készülékek szükségesek, sőt
néha sebészi beavatkozásra is szükség lehet.
A
páciensek számára egyénre szabott kezelési terv készül, amely
megmutatja, hogyan lehet a rágóapparátus egységét az esztétikai és
funkcionális szempontoknak megfelelve helyreállítani. Ennek alapján
lehet kiválasztani a szükséges készüléket, illetve készülékeket és
fel lehet mérni a kezelés várható hosszát.
A porcelán fix készülékek és az ún. lingvál (nyelv felől
felragasztott) készülékek nagyon esztétikusak a mindennapi életbe
tökéletesen beilleszthető fogszabályozást tesznek lehetővé.
A kezelés során természetesen szükség van a páciens 100%-os
együttműködésére, hogy az eredmény a legkedvezőbb lehessen és a
fogszabályozás során esetleg felmerülő mellékhatások és
kellemetlenségek a legcsekélyebbek legyenek.
Mikor kezdődjön a fogszabályozás?
Korai fogszabályozásra már négyéves kisgyermekkorban is sor
kerülhet. Az ebben a korban fellépő kifejezett állcsonteltérések
(pl.: nyitottharapás) gyors korrigálásával elkerülhető, hogy az
állcsontok rossz irányba fejlődjenek, illetve megelőzhetjük a
későbbi, bonyolultabb kezeléseket.
Tehát a kisgyermekeket kb. négy éves kor körül – annak ellenére is,
ha gyönyörűek a tejfogai – már érdemes elvinni egy fogszabályozási
konzultációra.
A kezelések nagy része gyermekkorban kezdődik, nyolc-tíz éves kor
körül a vegyesfogazat idején, amikor még tejfogak de már maradófogak
is vannak. A még növekedésben lévő állcsontok, fogívek, fogak a
célirányosan megtervezett készülékekkel befolyásolhatóak, és
fejlődésük még könnyebben irányítható. Minél korábban kezdődik a
kezelés, annál biztosabban elérjük a kívánt eredményt, kevésbé
megterhelő a beavatkozás, elkerülhetjük a foghúzásokat és stabilabb
lesz a kialakult esztétikai, funkcionális végeredmény.
Felnőttkorban is tudjuk a fogakat mozgatni, de akkor a növekedés már
befejeződött, ezért nincs módunk annak kedvező befolyásolására.
Intenzívebb kezelést kell alkalmazni, és erre már csak a rögzített
készülékek képesek. A fogak elmozdításához tehát felragasztott
készülékre és foghúzásra lehet szükség, az állcsontok nem megfelelő
viszonyának beállítása pedig sebészi beavatkozást igényelhet. Tehát
már mások a lehetőségek, mint gyermekkorban, de lehet
fogszabályozni, az életkor ennek ma már nem szabhat határt. Bárkinek
– ha nincs fogszuvasodása, íny- vagy szájbetegsége és megfelelően
ápolja fogait – elvégezhető a fogszabályozó beavatkozás.
Mennyi ideig tart a fogszabályozó kezelés?
Az, hogy a kezelés meddig tart és mikor lehet a készüléket
eltávolítani, a páciensek legelső kérdéseinek egyike. A kezelés
addig tart, amíg a kitűzött funkcionális és esztétikai célokat el
nem értük. Ennek ideje függ az életkortól, az elváltozás
milyenségétől, a szervezet reagálásától és persze az elérni kívánt
eredménytől. Általában el lehet mondani, hogy a rögzített készülékes
kezelések két évig tartanak. A növekedést befolyásoló kivehető
készülékeket általában a növekedés befejeztéig kell használni, vagy
fel lehet váltani az eredményt stabilizáló és még a finombeállítást
is elvégző rögzített készülékkel. Ilyen, ún. kétfázisú kezelések
akár négy, öt évet is igénybe vehetnek.
Fogszabályozás menete
Az első találkozáskor a rendelőben általában egy ismerkedő
beszélgetés történik, mely során a páciens elmondja, hogy mi az, ami
őt zavarja, min szeretne változtatni, az orvos pedig megosztja vele
az első benyomásait. A megfelelő diagnosztikus értékű információk
birtokában készülhet el a pontos kezelés terv. Ehhez a következőkre
van szükség: röntgenfelvételek, lenyomatok és állkapocs-izületi
vizsgálat.
Az röntgenfelvételek (panoráma- és teleröntgen) alapján részletes
információkat nyerhetünk az állcsontok, a koponyacsontok, és a fogak
alakjáról, méretéről, állapotáról. A lenyomatok alapján gipszminták
készülnek, amelyek a szájviszonyok háromdimenziós képét adják
vissza. Az állkapocs-izületi vizsgálat során pedig tájékozódhatunk
annak funkciójáról, esetleges helytelen mozgásáról.
A diagnózis és a kezelési terv ismeretében a páciens eldöntheti,
hogy vállalja-e a fogszabályozást. A mai mindennapi életben az
esztétikus, felragasztott készülékek alig észrevehetőek, ezek talán
megkönnyítik a döntést, főleg ha felnőtt korban kerül sor a
fogszabályozásra.
A készülék átadása vagy felragasztása után meghatározott
időközönként, általában 2-4 hetente kell a rendelőben megjelenni,
hogy az orvos az ellenőrzést és az aktiválást elvégezhesse.
Az aktív kezelés végén, amikor a rágóapparátus harmonikus
illeszkedése már létrejött és az esztétikai és funkcionális
elvárások is teljesültek, a készülék eltávolítható. Ezzel még nincs
vége a kezelésnek, mert az elért eredmény fenntartására további 1-2
évig még ún. retenciós (helyfenntartó) készüléket kell viselnie a
páciensnek. A kötelező ellenőrzések ritkulnak, már csak 3-4 havonta
kell megjelenni a rendelőben.
A készülékek típusai
A legegyszerűbb a készülékeket a szerint csoportosítani, hogy a
szájból eltávolítható e vagy sem. Így megkülönböztetünk kivehető és
felragasztott, fix készülékeket.
A kivehető fogszabályozókat általában gyermekkorban használjuk a
fogak döntésére és/vagy az állcsontnövekedés irányítására. Ezeket
általában csak éjszaka kell viselni. A gyermekek nagyon könnyen
hozzászoknak a kis készülékekhez, amiknek színét is kiválaszthatják,
sőt akár matricákat is kérhetnek bele. Ilyen, viszonylag egyszerűbb
készülékeket használunk az aktív kezelés befejezése után
helyfenntartóként a stabilitás érdekében.
A
rögzített készülékek már bonyolultabb fogelmozdulásokat is képesek
elvégezni, a fogakat nem döntik, hanem testesen mozdítják el.
Ezek
három részből állnak:
-
brackett (brekett) vagy zár: ezeket a fogakra ragasztjuk,
készülhetnek fémből, vagy porcelánból a kedvezőbb esztétika
érdekében.
- ív: ez fut végig a fogak mentén a zárakban és ennek segítségével
mozgathatók a fogak. Lehet fémszínű, vagy teflonnal bevont, fehér.
- gumi: ez pedig a zárakhoz rögzíti az ívet. Lehet átlátszó, vagy
akár színes is.
- „szökcse”: ez is a zárakhoz rögzíti az ívet, csak fémből készül.
A felragasztott készülékek kerülhetnek a fogak belső felszínére -
lingvál technika, így teljesen láthatatlanok viszont beszédzavart
okozhatnak, mert erősen beszűkítik a nyelv mozgásterét és nehéz
megszokni őket.
Invisalign módszer: kivehető készülékek speciális típusa.
Ennek során sok műanyag, átlátszó sín készül, amelyek mindegyike egy
kis fogelmozdítást tesz lehetővé. Rendszeresen cserélni, és egész
nap hordani kell őket. A hátrányuk, hogy nem lehet minden típusú
elváltozást kezelni velük.
Gyakran alkalmazunk kétfázisú kezelést gyermekkorban, amikor a
fejlődő állcsontok növekedését és az egyszerűbb fogelmozdításokat
kivehető készülékkel irányítjuk, majd rögzített készülékekkel
fejezzük be a kezelést.
A páciens feladata
Fogszabályozó készülékkel rendelkező pácienseknek nem elég, hogy a
számukra megfelelő rendelőt és szakorvost kiválasztották, egyet
értettek a fogorvos által írt kezelési tervvel, a fogszabályozás
egész ideje alatt szorosan együtt kell működniük orvosukkal:
- meg kell jelenniük az előírt időpontokon.
- a kezelési tervben szereplő esetleges járulékos fogszabályozó
elemeket rendeltetésszerűen kell használniuk.
- a készüléküket és a fogazatukat megfelelően kell ápolniuk.
- és el kell fogadniuk -főleg a rögzített fogszabályozóknál
előforduló- átmeneti kellemetlenségeket.
A készülék ellenőrzése, átállítása általában 2-4 hetente történik.
Csak így biztosítható, hogy a páciens számára megtervezett célt a
legrövidebb idő alatt a legkevesebb mellékhatás fellépésével
érhessük el.
A legoptimálisabb eredményhez gyakran szükség van a páciens
személyes közreműködésére is és otthon járulékos fogszabályozó
elemeket kell használnia. Ilyen például a Head-gear (Zablaív) vagy a
rögzített készüléknél használatos gumihúzások a két fogsor közé
akasztott gumikarikákkal. Természetesen, ha ez a segítség elmarad,
az eredmény is hiányt szenved.
A kivehető készülékek tisztítása egyszerű. Legalább naponta egyszer
fogkefével át kell pucolni majd szárazra törölve - amikor a páciens
nem használja - a tárolódobozba eltenni.
Hetente
egyszer az intenzívebb tisztítás érdekében javasolt a
tisztító-pezsgőtabletta használata. A készülékek csak nyugalomban,
pl: tévénézés, olvasás illetve pihenés-alvás közben lehet használni
a sérülések lekerülése végett, a páciens és a készülék érdekében is.
A rögzített készülékek tisztítása együtt jár a fogazat
tisztításával. A helyes szájápolás feltétele illetve előfeltétele a
fogszabályozó kezelésnek. Csak tökéletes szájhigiéniával rendelkező
páciensek kaphatnak rögzített készüléket, a gyulladt ínnyel
körülvett fogon nem ragad a ragasztó, illetve a gyulladt íny
állapota a kezelés során tovább súlyosbodhat.
Pontosan emiatt, ha valakinek a kezelés során szájápolásai problémái
vannak, megszakítható a kezelése.
A
megfelelő szájhigiénia fenntartása érdekében javasolt hogy a
páciensek a kezelés folyamán 3 havonta jelenjenek meg szájhigiéniás
kezelésen. Az otthoni szájápoláshoz speciális fogkefék, fogselymek
és fogköztisztítók állnak rendelkezésre. Az esztétikus készüléket
viselőknek sokkal jobban oda kell figyelniük a fogmosásra, mert a
porcelán bracketteken és a teflonozott íveken jobban tapad az
ételmaradék. A porcelán készülékes kezeléshez ragaszkodóknak azt is
tudomásul kell venniük, hogy a porcelán alapanyagú brackettek és a
teflonnal bevont ívek között sokkal nagyobb a súrlódás, mintha
fémből készültek volna, így hosszabb kezelésre számíthatnak.
A tisztításhoz is kapcsolódik az étkezési szokások átalakítása,
ebből a szempontból a „ragacsos” ételek fogyasztása kerülendő, főleg
ha nincs mód az étkezés után azonnal fogat mosni. Itt kell
megemlíteni azt is, hogy a fogszabályozótól nem romlik a fog, csak
ha nincs rendesen tisztítva. Ilyenkor van mód az ínygyulladás és
szuvasodás kialakulására.
A kezelés veszélyei, mellékhatások
A szakorvosnak a megfelelő diagnózis felállítása után kell a kezelés
menetét megtervezni, hogy az a legrövidebb idő alatt a legkevesebb
mellékhatás mellett vezessen eredményre. Ezért is fontos a
rendszeres ellenőrzés és a páciens együttműködése.
A kivehető készülékek nem sok kényelmetlenséggel járnak. A kezelés
elején rövid ideig átmenetileg fokozottabb a nyáltermelés, de a
készüléket egy-két nap alatt megszokják a páciensek. Néha
feltörhetik a műanyag részek az ínyt, de ezen a kezelőorvos
könnyedén segít, és a készülék ismét kényelmes lesz.
A rögzített készülékek több kényelmetlenséggel járnak. Felragasztás
után kifejezett kellemetlenségekkel kell számolni: a fogak külső
felszínére ragasztott brackettek irritálják a száj belső felszínét,
sőt ki is dörzsölhetik azt. Amíg a szájnyálkahártya hozzá nem szokik
a „vastagabb” fogakhoz, addig egy speciális viasszal lehet a kiálló
zavaró részeket lefedni. A fogak ráharapásra fokozottan érzékennyé
válnak, ez is hamar megszűnik, de a kezelés folyamán többször
előfordulhat, főleg az aktiválásokat követően.
A felragasztott elemek leeshetnek, ha a ragasztó elenged, ez
irritálhatja a páciens száját, és a készülék sem dolgozik helyesen,
ekkor vissza kell menni a kezelőorvoshoz, aki kijavítja a hibát. A
páciensek úgy érezhetik, hogy hangképzésük nem a régi, ez a
szokatlan szájtartásból ered, de nem valós probléma és szintén
átmeneti. A lingvális (nyelv felőli) készülékeknél a
beszédkorlátozottság már valós, hosszabb ideig fennálló probléma a
nyelv terének beszűkülése és állandó irritációja miatt.
Mégis néha számolni kell a kezeléssel együtt járó
kellemetlenségekkel:
- A kezelés során a fogak fájhatnak, az evés-rágás nehezített lehet.
- A fogakra ragasztott fogszabályozó nem okoz fogszavasudást,
viszont az étel jobban rátapadhat, így sokkal alaposabb szájhigiénét
kell fenntartani. Ennek elmulasztása esetén ínygyulladás alakulhat
ki, ami akár a fogak tartó csontra is ráterjedhet, veszélyeztetve
így a fog stabilitását.
- A fogak gyökerének csúcsi része felszívódhat. Ez az elváltozás
csak röntgenen látható, panaszt nem okoz.
- Az íny visszahúzódhat, átmeneti fognyaki-érzékenységet okozva. Az
érzékenység a kezelés végeztével elmúlik, az ínyvisszahúzódás pedig
korrigálható.
- Ha foghúzáskor kialakult rés záródása után a fogak közötti
háromszögletű területet esetleg nem tölti ki íny, ez utólag
korrigálható.
- A kezelés során az állkapocsizület –még ha nem is ez a cél-új
helyzetbe kerülhet. Ha ehhez az izület nem tud alkalmazkodni, akkor
kattogás, esetleg fájdalom léphet fel, ami csak egy újabb kezeléssel
korrigálható.
- A páciensek által legkevésbé tolerálható esemény, ha visszaalakul
a kiindulási helyzet, ám ez csak akkor fordul elő, ha a páciens nem
működik együtt a kezelőorvossal, és nem hordja rendszeresen a
számára előírt készüléket (pl. a felragasztott készülék után a
helyfenntartót).
|
 |
